Világos dolgok

V

A gyűlölet jó. Aki gyűlöl, annak mindig igaza van, és a gyűlölet bármikor és bárkire kiterjeszthető. A gyűlöletnek pompás hagyománya van, és csodálatos felvevő ereje. Meg nagyszerű terei: soha nem az hibás, aki otthon érzi magát, aki pedig nincs otthon, az bármiért megvádolható.

A források is mindig elérhetők. A legelterjedtebb persze a félelem és az elégedetlenség. Ha tüntetni kezdünk a járványért, előbb-utóbb zsidózásban, cigányozásban, magyarozásban törünk ki. A megoldás egyszerűnek tűnik.

A romániai magyarok egy része számára a románok jelentik a fő ellenséget. Ha a Trianonnal jelképezett problémacsomag elpárologna, minden rendben volna a világban, és tudnivaló, hogy ezt a problémacsomagot kinek köszönhetjük.

Most Puczi Béláról neveznek el közteret Budapesten, és sokan joggal örülünk. De vajon hányan gondoljuk végig, hogy ez a megértés kötelességét is rója ránk? Hogy azok a romák, akik 1990-ben segítettek a magyarságok, ezek a romák, akik ma is a polgártársaink? Hogy Puczi Béla nem kivétel volt, hanem egy roma férfi, aki bizonyára büszkén emlegette ezt.

A gyűlölködő közösség könnyen irányítható. Biztosan tudja, hogy az ellenség a migráns, Soros, a muzulmán, a zsidó, a magyar, a román, a kizsákmányolók, Bill Gates. Nem kell neki árnyalt mondatokat mondani, mert nem vágyik árnyalt mondatokra. „Az igazságra” vágyik, illetve nem vágyik, hiszen birtokolja.

Installáció a Skót Nemzeti Múzeumban

Aki gyűlöl, az nem beszélget, hanem vicsorog. Nem hallgatja meg a másik álláspontot, mert biztos benne, hogy az hamis. A gyűlölet szellemi süketség.

Milyen könnyű azt mondani, „mi” valamilyenek vagyunk, és akik különböznek tőlünk, azok a világ pusztulását hozzák el. A dolgok tisztán látszanak, a határok világosak, véleményünk egyértelmű.

Mindenkinek könnyebb lenne. A feladat éppen az, hogy neveljük magunkat, hogy ne fröcsögjünk, mihelyt nem értünk valamit, hogy legyünk túl az indulatainkon, kezeljük őket, próbáljuk megérteni a mozgatórugóikat. Mindenki káromkodott már valaki miatt, és azt az illetőt a hozzá hasonlókkal együtt átkozta el. A baj nem az, hogy emberek vagyunk, hanem hogy nem vesszük észre magunkat, és nem törekszünk az emberség magasabb tájai felé.

Persze olykor a törekvés is könnyű. Cristina Modreanu színházi ember posztolta, egyszerű dolog Maia Morgensternnel szolidárisnak lenni – de mi van, ha a kirekesztett nem világhírű? A kirekesztés minden esetben embertelen.

A gyűlölet nem folyamatban él, hanem pillanatban. Bármennyire drámainak tűnik, teljesen drámaiatlan, mert nem változik. A szeretet szembesül önnön határaival, a gyűlölet soha, mindig vannak tartalékai és áldozatai. Fancsali képpel hallgat, amíg muszáj hallgatnia, aztán megint eltorzul az arca.

Én azt hiszem, oka nyilván lehet, munkanélküliség, elkeseredés, kilátástalanság, bezártság, félelem – mentsége azonban nincs. Egy idő után mindenkinek be kellene látnia, hogy a megoldás nem abban van, mint ahogy az alkoholizmus sem megoldás, hanem betegség. A gyógyulás is akkor kezdődik, amikor a szenvedélybetegségek esetében: a belátással. De mint a szenvedélybetegeket, a gyűlölködőt is nehéz belátásra bírni, egyáltalán elhitetni vele, hogy csak ő nyerne vele.

Aki gyűlöl, az egyre kevésbé ember.

Illusztráció: Bill Mackie, Unsplash

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Demény Péter
Demény Péter

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória