Kisebb port kavart Dorin Florea bejegyzése, amely szerint a gyermekvállalást bizonyos feltételekhez kellene kötni. Nem kell különösebben magyaráznunk, kikről is van itt szó: a romákról – ez, sajnos, egészen magától értetődő. De van valami, ami nem magától értetődő: tulajdonképpen mi a gond a marosvásárhelyi polgármester kijelentésével?
Kezdhetnénk ott, hogy kicsoda teszi meg a szaporodás gátőrévé Dorin Floreát? Egyelőre szerény hazánkban ilyen megbízatás nem létezik, mert a gyermekvállalás a magánszférához tartozik, és ezt egy demokratikus államban tiszteletben szokás tartani. Így Dorin Florea polgármester aggodalma nem közügy, és köztisztviselőként ilyesmiket nem mondhatna,
ha komolyan veszi azt az államot, amelyben él.
De konkrétabban a polgármester állításairól. A túlnépesedésről szóló diskurzusok egészen népszerűek (a klímaválsággal kapcsolatban is), azonban e logika minden esetben a gondolkodás megfékezését szolgálja. Ha valaki túlnépesedésről beszél, az első, amit elér, az az, hogy ne a valódi problémákról beszéljünk. A szociális problémák átalakulnak: nem az a baj, hogy egy adott társadalmi rend létrehozza a renden kívülállókat is, és nem az a kérdés, hogyan tudunk segíteni szerencsétlen embertársainkon, még akkor is, ha személyesen nem kedveljük őket, még akkor is, ha néhányan közülük ártottak nekünk. Túl sokan vannak, szúrják az oldalunkat, hát legyenek kevesebben! Vagyis ebben a konkrét esetben: a romákkal kapcsolatos problémák nem a mi problémáink, nem szociális gondokról van szó, nem a társadalmi helyzetükből, kirekesztettségükből fakadóan „olyanok, amilyenek”, hanem egyszerűen azért, mert romák. Nincs velük mit kezdeni…
A másik: az fáj, hogy a romák pénzt kapnak a gyermekek után. Azért szülnek, hogy kapják a pénzt. Dorin Florea kiáll a termékenység gátjára, azt harsogja a népnek: „elveszik a pénzeteket ezek a semmirekellők!” Kezdjük azzal, amit a nép ügyvédje (Renate Weber ombudsman) nyilatkozott ez ügyben: a gyermeknevelési pótlék joga a gyermeket illeti, és nem a szülőt.
Ezen túlmenően a fent jellemzett szlogenek ugyancsak elterelik a figyelmünket a szociális problémákról. Elterelik a figyelmet arról, hogy szemmel láthatóan a romániai társadalom és Marosvásárhely vezetői kudarcot vallottak a romák integrációja, felzárkóztatása, megsegítése terén! A szociális juttatások valóban kialakíthatnak bizonyos függőséget. De ha ez esetben ez igaz, akkor a kérdés az kellene legyen, hogy miként tudunk kialakítani olyan támogatási rendszert, ami önállóságot és nem függőséget teremt. Ezt egyébként nem oldja meg a juttatások foglalkoztatottsághoz kötése sem, mert ismét új függőségi viszonyt alakíthat ki – talán még rosszabbat, amelyben a „főnöktől” függ, hogy lesz-e mit ennem, vagy sem; ha pedig ételt szeretnék a családi asztalra,
akkor: „amit csak akarsz, főnök”.
Most, hogy e két általános szempontot megpróbáltam felvázolni, lássuk a Florea-féle „népszaporulati feltételeket”, egészen röviden:
- Munkahely és állandó lakhely meglétének igazolása. Egyrészt rögtön fel kell tennünk a kérdést: mit tett munkahelyek ügyében Dorin Florea? Nem dőreség azt mondani, hogy Marosvásárhely nem épp a gazdasági virágzás mintapéldánya. Lakhelyekkel kapcsolatban ugyanez a kérdés merül fel, és csalódásunk is ugyanaz.
- Elfogadható anyagi helyzet. Ez egyrészt nagyon homályos, másrészt nem köthető jövedelemhez az, hogy ki vállalhat gyermeket és ki nem – ez azt jelentené, hogy lemondtunk a jogegyenlőségről.
- Minimális, a törvény által meghatározott végzettség. Ha törvény által meghatározott, akkor itt a polgármesteri hivatalt és az oktatásért felelős intézmények vezetőségét kellene elővenni, mert ezek szerint: nem végzik a dolgukat! Az oktatással kapcsolatos jogszabály nekik kellene a gyakorlatban érvényesíteniük, nem pedig számon kérjék az állampolgáron a saját mulasztásaikat.
- Minimális életkor, amikor egy felnőtt szülővé válhat. Ez ismét szociális probléma, nem személyes mulasztás. Ilyesmit mondani olyan országban, ahol folyamatosan gáncsolják a szexuális nevelés bevezetését az iskolai tananyagba, egyszerűen felháborító. Tudjuk, hogy e téren (tinédzserkorú szülők) nagy a baj Romániában, de az általános társadalmi problémát elszenvedő áldozatok nyilvános megbélyegzése nem megoldás.
Sok vicc is született Dorin Florea képtelen agyszüleménye nyomán. Mi lesz itt: kényszerabortusz és kasztráció? Valószínűleg nem – belegondolni is borzalmas –, de nem is ezért írta a fentieket a polgármester. És azért sem, hogy kiprovokálja az Országos Diszkriminációellenes Tanács bírságát – márpedig a testület meg fogja bírságolni, mert a bejegyzés alig leplezi a romaellenes uszítást. Az, amit mondott, szembemegy a romániai joggal, és általában véve az emberségességgel. Egész egyszerűen kampányszöveg, amely a választók félelmeire és az ebből fakadó ellenszenvre alapoz. Csakhogy jelen esetben nem a romáktól félünk – a félelem oka talán sokkal inkább az, hogy látjuk: mit művel egy embertársunkkal az, ha kirekesztik a társadalomból. A valódi probléma maga a kirekesztés, és nem egy kisebbség puszta léte.
Ha pedig így áll a dolog, akkor mi jó származik ebből az egészből? A politikai hatalom – a román és a magyar egyaránt – a kisebbségeket hibáztatja a társadalmi problémákért, s ez kisebbségi szempontból igazán aggasztó… Mi ilyen világban szeretnénk élni?
