Plakátmagány. Snittek a „miért”-hez

P

Plakátmagány.

Kell ez nekem, de akár: szabad ezt így? Nem vagyok publicista, nem ez a munkám, influenszer sem vagyok, egyszemélyes intézmény, sőt természetesen TGM sem (csak rendszeres olvasója). Szóval? (Jó, ellenállhatatlan a megnevezés, azonnal beinduló asszociációk – de ez még nem elegendő ok.)

Szemelvények, a teljesség igénye nélkül, nem a legfontosabbak, legsúlyosabbak, de valamilyen szubjektív lenyomatai a miért(ek)nek.

*

2016 júniusa, Balatonmáriafürdő, többen sétálunk el a partról, előttünk öt-hat éves kisfiú a nagymamájával. A gyerek eldob egy PET-palackot, mire a nagymamája erélyesen rászól: „Mit csinálsz? Nem vagy te migráns!” – a döbbenet, hogy ez most már valóban így van jelen a hétköznapokban…

2017 június vége, Budapest, Deák téri metróaluljáró, fölfelé tartva a mozgólépcső mindkét oldalán nyomasztó végtelenségben megpillantani az első Soros-plakátokat, Soros György arcképével („Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”). Az az émelygés, nyomasztás, amelyet ezek a plakátok kiváltottak, a várakozás, hogy végre a felszínre kerülni, levegőt venni, majd a támolygásban arra gondolni, hogy kiből milyen asszociációkat hívhat elő ez a plakátkampány… beleborzongás.  

Lehet ellenséget kreálni, lehet félelemre alapozott propagandával (az éppen soros) csoportokat megbélyegezni, lehet az előítéletességet növelni, de mennyi idő kell majd ezek lebontásához, és hol van azok felelőssége, akik mindezt – lassan bármilyen fék és ellensúly nélkül – folyamatosan megtehetik?

**

2016. november 9., az amerikai elnökválasztás eredményéről szól minden, nézem az adatokat, olvasom az első elemzéseket, és közben szembe jön Antal Árpád nyilvános Facebook-posztja, nézem, olvasom, és alig hiszem el – a poszt arról szól, hogy nagy gratuláció Orbán Viktornak, aki látnok, mert előrelátta Trump győzelmét.

Szem a láncban, egy példa a rengetegből.

***

2018. június 23., olvasom, hogy Eckstein-Kovács Péter kilép az RMDSZ-ből. Sajnálom. Az jut eszembe, hogy ezáltal tovább halkul például a feminizmus/egyenjogúság ritka hangja is az RMDSZ-ben. Tudom, vannak fontos szerepköröket is betöltő nők, női kvóta, a NEEEM, de én a diskurzusok tartalmára gondolok (mondjuk inkább ilyen értelemben, és nem ilyenben).

Tűnődöm, hogy a szervezetet nézve milyen viszonyban van a valóság a megfogalmazott ars poeticával, hiszen az RMDSZ önmeghatározása szerint „tiszteletben tartja a politikai sokszínűség elvét. Az RMDSZ-en belüli platformok, ideológiai és politikai csoportok, műhelyek programjukban és tevékenységükben fejezik ki a romániai magyar társadalom tagolódását és sokféleségét” – olvasom –, hová lett mára ez a sokszínűség, és mi az ára annak, hogy eltűnt?

A gondolatmenet folytatásaként: 2018. augusztus 18., interjú Markó Bélával, végre valami, amit érdemes olvasni! Markót érdemes olvasni. És ez önmagában jó persze, hiszen Markó Béla egyike az általam is tisztelt politikusoknak, fontosak a megszólalásai. De ha onnan közelítek, hogy a regnáló RMDSZ-politikusok közül ki az, akit mostanában jó olvasni, akkor sokkal lehangolóbb a kép. De persze nézzük a pohár tele felét, és örüljünk, hogy megtörténnek ezek a tematizációk, hátha elindítanak bizonyos reflexiókat, vagy akár önreflexiókat, még ha egyelőre nem is nagyon látszik.  

****

Van valami végtelenül szomorú abban a folyamatban, amelynek erős szimbolikus képe, ahogyan a magyarországi áprilisi országgyűlési választások eredményeit az RMDSZ prominens képviselői szinte kivétel nélkül a budapesti Bálnában követték. Ahogyan nincs már vita, nincs ellenvélemény, csak valamilyen utánfutó-politika, belesimulás, betagolódás, lojalitási versenyfutás. No meg a csodálat a tökéletesen működő (mozgósító)gépezet iránt.

De hol van itt az egyenrangú politikai partnerek közötti viszony? Hol van az erdélyi/romániai magyar különutas politika?

Nem gondolom, hogy az RMDSZ egyetlen politikusa számára sem okoz(ott) komoly kognitív disszonanciát a magyar kormány számos ügye – a CEU ellehetetlenítésétől kezdve a civilek vegzálásán át a tollvonással megszüntetett egyetemi szakokig akár – hogy ne vegyünk lajstromba mindent, mert nagyon nehezen érnénk a végére. És nem csak azért nem hiszem, mert minimális fantáziával is végiggondolható, hogy hová vezetne, ha az (éppen aktuális) román kormány úgy döntene, hogy példaként követné a magyar kormány intézkedéseit, és ellehetetlenítené a külföldi forrásból működő (magyar) magánegyetemet, vegzálná a külföldről (is) támogatásban részesülő civil és egyházi szervezeteket, megszüntetne egyetemi szakokat, visszafordítaná az eddig alkalmazott decentralizációs folyamatokat, vagy megalapozatlanul belenyúlna az oktatási rendszerbe – gondoljunk csak a román nyelv oktatásának módosítását célzó rendeletre és a kiváltott reakciókra.

Hol volt, hol van a kritika, az ellenvélemény, a tiltakozás – egyrészről –, és hol van az éppen célkeresztbe kerülőkkel való szolidaritás? Kisebbségi érdekvédelmi szervezet képviselőiként ne éreznék át ennek végtelen jelentőségét és fontosságát?

*****

Közelednek az európai parlamenti választások, a jelöltállítások, EP-kampányok. Remek alkalom – és ugyanakkor valószínűleg elkerülhetetlen – hogy az RMDSZ ne csatlakozzon a Fidesz diskurzusához, hisz európai védelmet szeretne a kisebbségi jogoknak, erős EU-ban, decentralizált (nemzet)államokban, a sokszínűség megjelenítésében érdekelt. Előlegezzük meg a bizalmat ehhez. (És térjünk majd vissza erre a témára.)

******

Szóval kell ez nekem, illetve szabad ezt így? Nem tudom. Erre sincs válaszom. De minél szűkebb a levegő az egyik térben, illetve minél egyhangúbb a diskurzus a másik térben, és minél erősebb ezek összefonódása, annál egyértelműbb, hogy valamit tennem kell nekem is a szabadabb lélegzetvételért.

Hátha oldódhat a plakátmagány.

Képekben

Budapest, 2016. december 11., Thököly út (szavazás utáni csend)
Budapest, 2016. december 11., Thököly út (szavazás utáni csend)
Kolozsvár, 2018. április 7., Főtér („Te már választottál magadnak Kutyapárt?”)
Kolozsvár, 2018. április 7., Főtér („Te már választottál magadnak Kutyapárt?”)
Budapest, 2018. április 17., Hajós utca (évek óta változatlan, tekintetet bevonzó kirakat)
Budapest, 2018. április 17., Hajós utca (évek óta változatlan, tekintetet bevonzó kirakat)
Budapest, 2018. május 8., Kossuth tér (Szolgálunk és védünk!)
Budapest, 2018. május 8., Kossuth tér (Szolgálunk és védünk!)
Röszke–Horgos határátkelő, 2018. május 26. (a négy órás várakozás alatt körbejárható a „határátkelések alakulása a vasfüggönytől napjainkig – szabad Európa” témaköre)
Röszke–Horgos határátkelő, 2018. május 26. (a négy órás várakozás alatt körbejárható a „határátkelések alakulása a vasfüggönytől napjainkig – szabad Európa” témaköre)
Budapest, 2018. július 7., Csanády utca (Pride-ra menet)
Budapest, 2018. július 7., Csanády utca (Pride-ra menet)

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Zsigmond Csilla
Zsigmond Csilla

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Kategória